gittamin oldala

Pet�fi S�ndor:

A N�P NEV�BEN

M�g k�r a n�p, most adjatok neki!
Vagy nem tudj�tok, mily sz�rny� a n�p,
Ha f�lkel �s nem k�r, de vesz, ragad?
Nem hallott�tok D�zsa Gy�rgy hir�t?
Izz� vastr�non �t el�get�tek,
De szellem�t a t�z nem �get� meg,
Mert az maga t�z; ugy vigy�zzatok:
Ism�t puszt�that e l�ng rajtatok!

S a n�p hajdan csak eledelt kiv�nt,
Mivelhogy akkor m�g �llat vala;
De az �llatb�l v�gre ember lett,
S emberhez illik, hogy legyen joga.
Jogot teh�t, emberjogot a n�pnek!
Mert jogtalans�g a legr�tabb b�lyeg
Isten teremtm�ny�n, s ki r�s�ti:
Isten kez�t el nem ker�lheti.

S mi�rt vagytok ti kiv�lts�gosok?
Mi�rt a jog csup�n tin�latok?
Ap�itok megszerz�k a haz�t,
De r�ja a n�p-izzad�s csorog.
Mit �r, csak ekk�p sz�lni: itt a b�nya!
K�z is kell m�g, mely a f�ldet kih�nyja,
Am�g f�lt�nik az arany ere...
S e k�znek nincsen semmi �rdeme?

S ti, kik vallj�tok olyan g�g�sen:
Mienk a haza �s mienk a jog!
Haz�tokkal mit tenn�tek vajon,
Ha az ellens�g �tne rajtatok?...
De ezt k�rdeznem! engedelmet k�rek,
Majd elfeledtem gy�ri vit�zs�gtek.
Mikor emeltek m�r eml�kszobort
A sok h�s l�bnak, mely ott �gy futott?

Jogot a n�pnek, az emberis�g
Nagy szent nev�ben, adjatok jogot,
S a hon nev�ben egyszersmind, amely
Eld�l, ha nem nyer �j v�doszlopot.
Az alkotm�ny r�zs�ja a ti�tek,
T�v�seit a n�p k�z� vet�tek;
Ide a r�zsa n�h�ny level�t
S vegy�tek vissza a t�vis fel�t!

M�g k�r a n�p, most adjatok neki;
Vagy nem tudj�tok: mily sz�rny� a n�p,
Ha f�lkel �s nem k�r, de vesz, ragad?
Nem hallott�tok D�zsa Gy�rgy hir�t?
Izz� vastr�non �t el�get�tek,
De szellem�t a t�z nem �get� meg,
Mert az maga t�z... ugy vigy�zzatok:
Ism�t puszt�that e l�ng rajtatok!

Baranyi Ferenc: Staccato

Am�g csup�n lopjuk magunknak egym�st:

csak lopott holmi lesz, mi r�g mi�nk
vezekel�nk a r�g meg�rdemelt n�sz
visszaes� kis b�n�z�ik�nt
aki� vagy, elvesz naponta t�lem
s ha n�ha visszakaplak egy napig:
megint sut�n, csak f�lig-ismer�sen
puhatolom felejtett titkaid.
Heteken �t, m�g v�rom folytat�s�t
egy-k�t lopott �r�nak, meglopok
minden var�zst, mit �j tal�lkoz�s �d
mert �gy kezdj�k mi egyre �jra,
hogy m�r messze vagy, mikor meg�rkezel.
Karomba kaplak s m�gsem �rlek el.

Garai G�bor - Ketten az �rs�gen

Nekem t�rv�ny volt, t�rhetetlen
neked csak elhat�roz�s.
A buk�sunk neked kudarc csak
nekem s�t�t, tengernyi gy�sz.

Te mit kock�ztatt�l?
A h�red, a h�zad? Meglehet.
Nekem se h�rem, se nevem, se h�zam
�n f�ltettem az �letemet.

F�ltettem az egyetlenegyet
a m�r vissza nem v�lthat�t.
Ha vesztek, nem v�r haza engem
se keny�r, se rem�ny, se cs�k.

Szerettelek. V�lladon vitt�l
hogy sebeimb�l folyt a v�r.
Most magad mented: m�rt maradn�l,
ha itt m�r minden v�get�r!

Szerettelek. J�l verekedt�l
m�g v�g dics�s�g volt a harc.
Te nem vagy �rul�, csak gy�va
nem �lsz, csak menek�lsz, ha csalsz.

Hallod! A bosszul� feh�rek
�tege m�r itt d�b�r�g.
H�t fuss el! �n a Napba n�ztem.
S elv�tem majd, ha r�dl�v�k.

Kosztol�nyi Dezs� - Mostan sz�nes tint�kr�l �lmodom

Mostan sz�nes tint�kr�l �lmodom.

Legszebb a s�rga. Sok-sok levelet
e tint�val �rn�k egy kisle�nynak
egy kisle�nynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, jap�n bet�ket �rn�k
s egy kacskaring�s, kedves madarat.
�s akarok m�g sok m�ssz�n� tint�t
bronzot, ez�st�t, z�ldet, aranyat
�s kellene m�g sok sz�z �s ezer
�s kellene m�g azt�n milli�:
tr�f�s-lila, bor-sz�n�, n�ma-sz�rke
szem�rmetes, szerelmes, rikit�
�s kellene szomor�-viola
�s t�glabarna �s k�k is, de halv�ny
ak�r a sz�nes kapuablak �rnya
augusztusi d�lkor a kapualj�n.
�s akarok m�g �g�-pirosat
v�rsz�n�t, mint a m�rges alkonyat
�s akkor �rn�k, mindig-mindig �rn�k.
K�kkel h�gomnak, any�mnak arannyal:
arany-im�t �rn�k az �n any�mnak
arany-t�zet, arany-sz�t, mint a hajnal.
�s el nem unn�m, egyre-egyre �rn�k
egy v�n toronyba, sz�nes-sz�ntelen.
Oly boldog lenn�k, Istenem, de boldog.

Kisz�nezn�m vele az �letem.

Szergej Jeszenyin: A kutya
K�pes G�za ford�t�sa

Mint t�zvir�g, elny�lt a hajnal,
s fak� gy�k�nyen, suta
szalmakunyh�ban h�t piros
k�lyk�t fiadzott a kutya.

Nyelv�vel f�s�lgette �ket,
ki nem ment volna percre sem;
ott m�k�zott, s meleg has�b�l
habos tej csurrant �desen.

S hogy leragadt a nap szeme,
s elcsitult a baromfihad:
j�tt a gazda, zs�kba k�t�tte
mind a h�t kis kutyafiat.

Nyom�ba loholt a kutya -
elmaradoztak a hegyek...
A p�nc�ltalan v�zt�k�r
f�z�n, sok�ig remegett.

A amint gy�t�rten haza�rt,
nyaldosva izzadt oldal�t:
egyik k�lyk�nek n�zte a
holdat, mit ringattak a f�k.

A szikr�z� �rbe meredt,
szimmantott �s ny�tt �s ny�g�tt,
de a v�kony hold is lecs�szott,
elt�nt egy k�k halom m�g�tt.

S mint akinek keny�r helyett
k�t�d� k�z k�vet haj�t:
hullatni kezdte lassan a h�ba
szeme arany csillagait...

A gyerek k�r�se a sz�leihez:

Ne vegy�l nekem dolgokat, amelyekre Te hi�ba v�gyt�l!

Ne �rezz b�ntudatot, ha nem tudsz megadni nekem mindent, amire f�j a fogam.

N�ha csak az�rt k�rek valamit, hogy l�thassam, hol a hat�r.

Add nekem az id�det!

K�rdezd meg, mi t�rt�nt az iskol�ban!

Besz�lgess velem arr�l, hogy mit gondolok.

�rdekl�dj a fel�l, hogyan oldom meg feladataimat!

Tan�ts engem a j�ra, �s mondd el, mi a rossz!

Vitassuk meg terveinket! B�tor�ts v�laszt�saimban!

Dics�rj, ha meg�rdemlem! Terelj j� �tra, ha t�vedtem!

Higgy nekem, b�zz bennem!

Ir�ny�t�soddal j� utat fogok v�lasztani.

Ha magam mellett tudlak, nem csatlakozom band�khoz, t�vol tartom magam az alkoholt�l, �s a drogokt�l.

Magyar�zd meg nekem a gy�gyszerhaszn�lat szab�lyait �s figyelmeztess a droghaszn�lat vesz�lyeire!

Szeress �s hagyd, hogy szeresselek!

Szeress akkor is, ha rossz vagyok! Mutasd ki szeretetedet m�g abban az esetben is, ha nem tetszik neked a viselked�sem!

Bocs�ss meg nekem! Fejezd ki meg�rt�sedet t�ved�seimkor!

Add �rt�semre, hogy mindig van es�ly az �jrakezd�sre!

Engedd meg, hogy tetteim�rt �n v�llaljam a felel�ss�get!

Jav�ts ki, mondd el, ha t�vedtem, de sose tedd ezt m�sok el�tt!

K�rlek, sose hasonl�ts m�sokhoz, k�l�n�sen ne a testv�reimhez!

B�ntess meg, ha rosszat teszek! Ismerd el, ha j�t cselekszem!

Ne parancsolj nekem, k�rj t�lem! Ez �sszetartoz�sunk �rz�s�t jelenti sz�momra.

Ha megk�rsz valamire, boldogan megteszem majd.

B�nj velem �gy, mint a legjobb bar�toddal!

Figyelj r�m, ha szeretn�k megbesz�lni veled valamit!

M�g csak gyerek vagyok, de nekem is vannak gondjaim, aggodalmaim.

Tiszteld a b�natomat, f�jdalmamat.

Mondd sokszor, hogy szeretsz engem!

Er�s�ts meg abban a tudatban, hogy k�l�nleges vagyok, �s mindig szeretni fogsz, b�rmi t�rt�njen is. R�szed vagyok, valami k�l�n�s dolog, a szerelem teremtett.

Meg�g�rem, hogy megtanulok viselkedni, mondani fogom, hogy Bocs�ss meg!, K�rlek sz�pen, K�sz�n�m, Sajn�lom a t�rt�nteket,sz�val mindent, amit elk�pzelt�l, amikor besz�lni tan�tott�l.

Mondani fogok majd m�st is, pl. hogy Szeretlek Benneteket!.

Mindenekel�tt tan�tsatok a szeretetre �s az emberek, orsz�gunk tisztelet�re!

Aranyosi Ervin: Ap�nak lenni

Hogyan is kellene ap�nak lenni,
n�h�ny kis “porontyot” felnevelni?
Megtan�tani sz�pre �s j�ra,
becs�letre �s sz�p, igaz sz�ra.

Fi�nak mutatni a p�ldak�pet,
�s er�t adni, mit elv�r az �let.
S a l�nynak ap�t, hogy �benne l�ssa,
milyen legyen majd az � v�laszt�sa,
hogy k�s�bb, a m�lt� p�rj�ra leljen,
s benne milyen �rt�kekre figyeljen.

Hogyan is kellene ap�nak lenni?
Any�t sz�pen �s h�en szeretni.
Teny�ren hordani a kis csal�dot,
megadva nekik az eg�sz vil�got.

Biztatni azt aki m�r belef�radt,
– egy�tt �p�teni a homokv�rat.
Sz�ps�ges terveket, �lmokat sz�ni,
s l�tni a gyermeket lassan feln�ni.
S b�rmi is t�rt�nik mellette �llni,
s ha elj�n a napja nagypap�v� v�lni.

Hogyan is kellene ap�nak lenni?
Igazi receptet m�g nem �rt senki.
Egyetlen m�don igazol az �let:
az kiknek apja vagy mind szeret t�ged.

Aranyosi Ervin: �rints meg!
 
�rints meg, - k�rlek, - ha kisbab�d vagyok!
�lelj gyakran magadhoz, n�lk�led "megfagyok"!
Ne csak pelenk�zz, mosdass �s etess!
Puszild meg arcom sz�zszor, ez �gy term�szetes!
Ringass  k�t karoddal, nyugtasd meg lelkemet,
�ledbe b�jva �rzem, hogy az �n sz�l�m szeret!
�rint�sed, ha �rzem, nekem biztons�got ad,
  Biztat� �rint�sed mindig velem marad!

�rints meg, -  k�rlek, - ha gyermeked vagyok,
s nem �rtem a vil�got, s f�lelmeim nagyok.
Ne tarts magadt�l t�vol, ha veled dacolok,
helyemet nem tal�lom, sok az �j dolog!
Keresd az utat hozz�m, pr�b�lj meg�rteni!
k�nny� �lmokat hozz r�m, s akarj �rinteni!
"J� �jt" puszid oly puha, oly megnyugtat�,
mes�l� �rint�sed �lomba ringat�!

Kamasz fiadd� v�ltam? �rints meg akkor is!
Lelkem nem �rz�ketlen, csak m�s vil�gba visz!
Ne hidd, hogy az�rt b�ntlak, mert �pp komisz vagyok.
Ezer t�sk�m is v�gyja az �lel� karod!
Magam feln�ttnek �rzem, - s hangodra szomjazom,
az �let vihar�hoz �gy alkalmazkodom.
Kett�szakadt vil�gban, m�g helyem nem lelem,
viseld el, ha b�ntlak s maradj mindig velem!

�rints meg! - k�rlek, - ha bar�tod vagyok!
megnyugtat �lel�sed, ha m�s felzaklatott!
Biztat� sz�p szavakkal lelket is �nts bel�m.
�rtelmet adj a l�tnek, �s tarts t�kr�t el�m.
K�ts�geimet vesd el, tudasd: fontos vagyok!
Lehet, hogy �rint�sed MINDEN, amit kapok.
Ha szomor� a lelkem, vid�m�tsd v�gre fel,
l�gy velem a bajban, s nem hagylak el �n sem!

Kedvesem, - �ltem p�rja -  most hozz�d fordulok,
�rint�sed, szerelmed, a legszentebb dolog.
�m t�ved�s azt hinned, a szenved�ly el�g.
Ezer f�lelmem kerget a karjaidba m�g.
Megnyugtat �lel�sed, vigaszt ny�jtasz nekem,
l�gyan szor�ts magadhoz �s szebb�tsd �letem!
Ilyenkor �rzem, - sz�v�nk egy�tt dobog -
Olyannak szeretsz, amilyen �N vagyok.

Feln�tt gyereked lettem, most m�r az leszek,
s van saj�t csal�dom, kiket �lelhetek.
Any�m, s ap�m karj�ra m�gis sz�m�thatok.
�rints meg most is, k�rlek, mikor gyenge vagyok.
Sz�l�i �lel�sed, ma is sokat jelent,
�gy seg�ts �rt�kelni, m�ltat j�v�t, jelent.
Most �n is m�sk�pp l�tlak, jobban becs�llek m�r.
Ami f�jt elfelejtem - az �let j� tan�r.

�rints meg m�g! -  k�rlek  - id�s sz�l�d vagyok.
Er�s karodra v�gyom, miel�tt meghalok!
�rints meg, ahogy egykor �rintettelek,
amikor apr� volt�l, kicsi, v�dtelen gyerek.
�lj le mell�m, fogd meg k�t kezem �s adj er�t,
sim�tsd az �reg arcomon a sok r�ncot, vad red�t!
Meleg�tsd �t a sz�vem, megf�radt tagjaim,
Te r�lad sz�lt �letem, s legszentebb �lmaim.

Garai G�bor:

Bizalom

S ha sz�zszor is becsapnak, �s ezerszer
csal�dom abban, kinek sz�vemet,
mint �lm�b�l a r�zs�t, kitakartam,
s ha �pp az �rul el, kit �letemmel
fedeztem �n,
s ha tulajdon fiam
tagad meg,
�s ha nem harminc ez�st�rt,
de egy rongy garas�rt adnak el engem
bar�taim,
s ha megcsal a rem�nys�g,
s ha kudarcaim t�rdre k�nyszer�tnek,
�s el�tkozom m�r, hogy megsz�lettem,
s ha csak a bossz�t hizlalja a h�la
h�veimben,
s ha r�galom ker�t be,-
akkor se mondom, hogy nem �rdemes!

Akkor se mondom, hogy nem �rdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy meg�lek magam is, n�ptelen
mag�nyban, mert irgalmatlan az �let.

De cs�ndes sz�val, elt�n�dve mondom:
bizalmam sarkig kit�rult kapu,
nem verhet r� lakatot a gyan�;

ki-be j�r rajta b�rki szabadon.
Egy besurrant csal� tisztelet�re
nem �ll�tok �rs�get t�z igaznak!

Kit tegnap itt a gy�nges�g bemocskolt,
megtiszt�lkodva ma bet�rhet �jb�l;
ki k�t�l� k�ssel j�tt ide ma,
k�sz�nthet holnap tiszta �lel�ssel!

Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocs�natot a rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok
ments�get a k�nnyes k�pmutat�sra,
s az �ngyilkos szenvelg�st gy�l�l�m,
ak�r a nyers �nz�s orvt�mad�s�t.

De hirdetem, hogy b�neink muland�k!
Mint a mamut �s az �sgy�k, a m�ltba
porlad a gy�l�let �s a gyanakv�s;
d�h�nk leh�l,
csak szerelm�nk �r�k.

S haland� gyarl�s�gai k�z�tt
csup�n maga az ember halhatatlan.
K�rlelhetetlen gy�trelmei ellen
irgalmas v�ra bizalomb�l �p�l;
s az �nmag�val v�vott k�zdelemben
csak j�s�ga szolg�lhat mened�k�l.

J�zsef Attila:

�DA

1

Itt �l�k csill�ml� sziklafalon.
Az ifju ny�r
k�nny� szell�je, mint egy kedves
vacsora melege, sz�ll.
Szoktatom sz�vemet a csendhez.
Nem oly neh�z -
idesereglik, ami tovat�nt,
a fej lehajlik �s lecs�ng
a k�z.

N�zem a hegyek s�r�ny�t -
homlokod f�ny�t
villantja minden lev�l.
Az �ton senki, senki,
l�tom, hogy meglebbenti
szokny�d a sz�l.
�s a t�r�keny lombok alatt
l�tom el�rebiccenni hajad,
megrezzenni l�gy eml�idet �s
- amint elfut a Szinva-patak -
�m �jra l�tom, hogy fakad
a kerek feh�r k�veken,
fogaidon a t�nd�r nevet�s.

2

�h mennyire szeretlek t�ged,
ki sz�ra b�rtad egyar�nt
a sz�v legm�lyebb �regeiben
cseleit sz�v�, fondor mag�nyt
s a mindens�get.
Ki mint v�zes�s �nn�n robaj�t�l,
elv�lsz t�lem �s halkan futsz tova,
m�g �n, �letem cs�csai k�zt, a t�vol
k�zel�ben, zengem, sikoltom,
ver�dve f�ld�n �s �gbolton,
hogy szeretlek, te �des mostoha!

3

Szeretlek, mint anyj�t a gyermek,
mint m�ly�ket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a f�nyt a termek,
mint l�ngot a l�lek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint �lni szeretnek
haland�k, am�g meg nem halnak.

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
�rz�m, mint hull� t�rgyakat a f�ld.
Elm�mbe, mint a f�mbe a savak,
�szt�neimmel belemartalak,
te kedves, sz�p alak,
l�nyed ott minden l�nyeget kit�lt.

A pillanatok z�r�gve elvonulnak,
de te n�m�n �lsz f�lemben.
Csillagok gy�lnak �s lehullnak,
de te meg�llt�l szememben.
�zed, mik�nt a barlangban a csend,
sz�mban kih�lve leng
s a vizes poh�ron kezed,
rajta a finom erezet,
f�l-f�ldereng.

4

�h, h�t mif�le anyag vagyok �n,
hogy pillant�sod metsz �s alak�t?
Mif�le l�lek �s mif�le f�ny
s �mulatra m�lt� t�nem�ny,
hogy bej�rhatom a semmis�g k�d�n
term�keny tested lank�s t�jait?

S mint megny�lt �rtelembe az ige,
al�sz�llhatok rejtelmeibe!...

V�rk�reid, mik�nt a r�zsabokrok,
reszketnek sz�ntelen.
Viszik az �r�k �ramot, hogy
orc�don ny�ljon ki a szerelem
s m�hednek �ldott gy�m�lcse legyen.
Gyomrod �rz�keny talaj�t
a sok gy�kerecske �t meg �t
h�mezi, finom fonal�t
csom�ba sz�ve, bontva bogj�t -
hogy ned�id sejtje gy�jtse sok raj�t
s lombos t�d�d sz�p cserj�i saj�t
dics�s�g�ket susogj�k!

Az �r�k anyag boldogan halad
benned a belek alag�tjain
�s gazdag �letet nyer a salak
a buzg� ves�k forr� k�tjain!

Hull�mz� dombok emelkednek,
csillagk�pek rezegnek benned,
tavak mozdulnak, munk�lnak gy�rak,
s�r�g milli� �l� �llat,
bog�r,
hin�r,
a kegyetlens�g �s a j�s�g;
nap s�t, hom�lyl� �szaki f�ny borong -
tartalmaidban ott bolyong
az �ntudatlan �r�kk�val�s�g.

5

Mint alvadt v�rdarabok,
�gy hullnak el�d
ezek a szavak.
A l�t dadog,
csak a t�rv�ny a tiszta besz�d.
De szorgos szerveim, kik �jj�sz�lnek
napr�l napra, m�r f�lk�sz�lnek,
hogy eln�muljanak.

De addig mind ki�lt -
Kit k�t ezer milli� embernek
sokas�g�b�l kiszemelnek,
te egyetlen, te l�gy
b�lcs�, er�s s�r, eleven �gy,
fogadj magadba!...

(Milyen magas e hajnali �g!
Seregek csillognak �rceiben.
B�ntja szemem a nagy f�nyess�g.
El vagyok veszve, azt hiszem.
Hallom, amint f�l�ttem csattog,
ver a szivem.)

6

(Mell�kdal)

(Visz a vonat, megyek ut�nad,
tal�n ma m�g meg is tal�llak,
tal�n kih�l e l�ngol� arc,
tal�n csendesen meg is sz�lalsz:

Csobog a langyos v�z, f�r�dj meg!
Ime a kend�, t�r�lk�zz meg!
S�l a h�s, enyh�tse �tv�gyad!
Ahol �n fekszem, az az �gyad.)

J�zsef Attila:

FIATAL �LETEK INDUL�JA

Ap�ink mindig robotoltak,
Hogy lenne enni kev�s kenyer�nk,
B�s kedvvel, daccal, de dologban voltak,
Az isten se t�r�d�tt vel�nk.

De f�ln�tt�nk m�r valah�ra,
Kik nem tudjuk, mi az v�gan �lni,
�s mostan vashittel, j� b�tors�ggal
Sorsunk akarjuk f�lcser�lni.

Tudjuk, ap�nkkal gy�v�k voltunk,
Nem volt jogunk se, csak igazs�gunk.
Most nincs, ki meg�llat az �let-�ton,
De, ha akad, nyak�ra h�gunk.

Mi vagyunk az �let fiai,
A k�zdelemre f�lkent dali�k,
Megmozdulunk, hejh, �sszeroppan akkor
Alattunk ez a r�gi vil�g!

J�zsef Attila:

MONDD, MIT �RLEL...

Mondd, mit �rlel annak a sorsa,
akinek nem jut kapany�l;
kinek bajsz�n nem billeg morzsa,
ki set�t gondok k�zt heny�l;
�ltetne krumplit harmad�ba
s nincs szabad f�ld egy kapa se,
s csom�kban hull a hajasz�la
s nem veszi �szre maga se?

Mondd, mit �rlel annak a sorsa,
akinek �t holdja terem;
lompos ty�kja k�r�l a torsra
s gondjai f�szke a verem;
s ig�ja nem z�r�g, sem �kre
nem b�g elny�jtva - nincs neki -
s m�ly�r�l p�rolog a b�gre,
ha kis csal�dj�t eteti?

Mondd, mit �rlel annak a sorsa,
ki maga �l, maga keres;
leves�nek nincs sava-borsa,
hitelt nem �d a f�szeres;
egy t�rt sz�ke van, hogy begy�jtson,
repedt k�lyh�j�n macska �l,
ritmust l�b�l az ajt�kulcson,
n�z, n�z, s lefekszik egyed�l?

Mondd, mit �rlel annak a sorsa,
ki csal�dj��rt dolgozik;
veszekszenek, ki� a torzsa,
�s csak a nagy l�ny n�z mozit;
a n� mind�g mos - lucsok holtja -
sz�j�ze mint a f�zel�k
s a szigor a l�mp�t ha eloltja,
csend f�lel, motoz a set�t?

Mondd, mit �rlel annak a sorsa,
ki a gy�r k�r�l �gyeleg;
hely�n a kapszlit n� kapdossa
s elfakult fej� kisgyerek;
s a pal�nkon hi�ba n�z �t,
hi�ba cipel kosarat,
szatyrot, - ha elalszik, f�lr�zz�k
s lebukik, hogyha fosztogat?

Mondd, mit �rlel annak a sorsa,
ki s�t m�r, krumplit, kenyeret,
hozomra, �js�gpapirosba
s nem s�pri le a m�rleget;
s ritk�s f�ny k�zt morogva r�mol
- az ad� hossz�, nagy a b�r -
s mi haszna sincs, hi�ba sz�mol
t�bbet a petr�leum�rt?

S mondd, mit �rlel annak a sorsa,
ki k�lt� s f�l �s �gy dalol;
feles�ge a padl�t mossa
s � m�sol�s ut�n lohol;
neve, ha van, csak �ruv�djegy,
mint ak�rmely mos�por�,
s �lete, ha van �lte m�g egy,
a prolet�r ut�kor�?!

K�ny�di S�ndor:

Csendes poh�rk�sz�nt� �j�v reggel�n

Nem k�v�nok senkinek se
k�l�n�sebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
�rje el, ki mit szeretne,
s ha el�rte, t�bbre v�gyjon,
s megint t�bbre. Tiszta sz�vb�l
ezt k�v�nom.
Szaporodjon ez az orsz�g
Embers�gbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan j�tt, soha soha
ne feledje.
Mert m�g tudod, ki vagy, m�rt vagy,
vissza nem fognak a k�ty�k…
A t�bbit majd apr�donk�nt
megcsin�ljuk.
V�g�l pedig azt k�v�nom,
legyen b�ke. –
Gy�ny�rk�dj�nk m�g sok�ig
a lehull� h�pih�kbe’!

Juh�sz Gyula:

Az �vek j�ttek, mentek, elmaradt�l
Eml�keimb�l lassan, elfakult
Arck�ped a sz�vemben, elmos�dott
A v�llaidnak �ve, elsuhant
A hangod �s �n nem mentem ut�nad
Az �let egyre m�lyebb erdej�ben.
Ma m�r nyugodtan ejtem a neved ki,
Ma m�r nem reszketek tekintetedre,
Ma m�r tudom, hogy egy volt�l a sokb�l,
Hogy ifj�s�g bolonds�g, � de m�gis
Ne hidd sz�vem, hogy ez hi�ba volt
�s hogy eg�szen elm�lt, � ne hidd!
Mert benne �lsz te minden f�lrecs�szott
Nyakkend�mben �s elv�tett szavamban
�s minden elt�vesztett k�sz�n�sben
�s minden �sszet�pett levelemben
�s eg�sz elhib�zott �letemben
�lsz �s uralkodol �r�kk�n, Amen