“Az igazságok közül, melyekre szemedet függeszted, kettő legyen mindig kéznél. Először, hogy a külső dolgok nem férnek hozzá a lélekhez, hanem kívül vannak rajta, mégpedig mozdulatlanul – minden izgalom tehát belső felfogásból fakad. Másodszor, hogy mindaz, amit látsz, hamarosan megváltozik, sőt megszűnik. Arra gondolj, hány változásnak voltál már magad is tanúja. A világ változás, az élet felfogás dolga.” (Marcus Aurelius)
"Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, a szerint, hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt." (Wass Albert)
Szép napot és csodás hétvégét kívánok Neked! Sok szeretettel gondolok Rád: Manócska :)
2009.05.07. 08:09
Luna
Ma reggel
olyan, mint a többi.
Felleggel
birkózik a kelő nap,
Fázósan csicseregnek
már a madarak
és a szebb jövő vágya
minden ember
szívét átjárja.
puszi
2009.05.03. 15:55
zsoka56
Édesanyámnak: Létay Lajos
Ha csak egy virág volna,
én azt is megkeresném,
ha csak egy csillag gyúlna,
fényét idevezetném.
Ha csak egy madár szólna,
megtanulnék a hangján.
Ami csak szép s jó volna
édesanyámnak adnám.
Köszöntök minden Édesanyát,Nagymamát az Anyák napja alkalmából.
Köszöntömazokat a drága szeretteinket is, akik velünk együtt ünnepelnek az angyalok között.
"Mielőtt Anya lettem:
főzhettem magamnak meleg ételt,
ruháim nem voltak pecsétesek,
nyugodtan telefonálhattam.
Mielőtt Anya lettem:
addig aludtam, amíg akartam,
és nem izgultam milyen későn fekszem le,
minden nap megfésülködtem, és fogat mostam.
Mielőtt Anya lettem:
minden nap kitakarítottam,
nem botlottam meg játékokban,
és nem felejtettem el altatódalok szövegét.
Mielőtt Anya lettem:
nem izgultam, hogy a növényeim mérgezőek-e,
nem gondoltam védőoltásokra.
Mielőtt Anya lettem:
nem hányt le senki,
nem lettem kakis,
nem köptek le,
nem rágcsáltak meg,
nem pisiltek le,
vagy nem csipkedtek meg pici ujjak sem.
Mielőtt Anya lettem teljes birtokában voltam:
gondolataimnak,
testemnek,
lelkemnek,
végigaludtam az éjszakákat.
Mielőtt Anya lettem:
sosem tartottam egy síró gyereket, hogy az orvos megvizsgálhassa,
vagy beadja neki az injekciót,
sosem néztem könnyes szemekbe és sírva sem fakadtam,
sosem váltam boldoggá egy egyszerű mosolyon,
nem maradtam fenn késő éjjel, hogy egy alvó bébiben gyönyörködjek.
Mielőtt Anya lettem:
nem tartottam kezemben egy alvó babát, mert nem akartam letenni,
sosem éreztem, hogy a szívem apró darabokra törik,
mikor nem tudtam megszüntetni a fájdalmat.
Nem tudtam, hogy valami olyan pici ekkora hatással lesz életemre,
sosem tudtam, hogy képes vagyok valakit ennyire szeretni,
nem tudtam, hogy ennyire imádni fogom az Anyaságot.
Mielőtt Anya lettem:
nem ismertem az érzést, hogy a szívem a testemen kívül dobog,
nem tudtam milyen nagyszerű érzés a gyerek etetése,
nem ismertem az Anya és Gyermeke közti köteléket,
nem tudtam, hogy valami oly pici,
olyan fontossá tehet.
Mielőtt Anya lettem:
sosem keltem fel az éjszaka kellős közepén,
minden tíz percben, hogy megnézzem minden rendben van-e.
Nem ismertem a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodát Vagy az Anyaság élvezetét.
Nem tudtam, hogy képes vagyok ilyen érzésekre, mielőtt Anya lettem."
Köszöntök minden drága édesanyát, leendő édesanyát, és azokat az édesanyákat, nagymamákat is, akik "velünk együtt ünnepelnek az égben"! Boldog anyák napját!
Ha belül boldog vagy, az kívül is látszik
könnyű lesz a lényed, szemed is sugárzik,
A boldogság hegyeket mozgat meg ha kell
ha értékelve nincs, bánatban merül el.
Belső harmónia kell, lelki béke,
ám magától nem jön, tenni kell érte
megbocsátás a boldogság forrása,
és a szíved, lelked, szabad lesz utána.
Pillanatnyi állapot, apró villanás,
ha érzed fontos vagy, az egész oly csodás!
Testvérek, a boldogság, és a szeretet
felváltva uralják az egész lényedet.
Boldogság kertjéből szednél még virágot,
…át tudnád ölelni az egész világot,
mi hát a boldogság? nincs egységes recept,
alapanyag: vidámság, nagy adag szeretet.
----------------------------------------------------------
Minden édesanyának Boldog Anyáknapját kivánok
Egyszer régen az idők kezdetén, a láthatatlan múltban a Vágy egy havas téli estén fázni kezdett, elhatározta, hogy házat épít magának. Ehhez barátját kérte fel társul, a Szorongást. Együtt kezdték építeni a házat, az alapoknál minden rendben volt. A Vágy és a szorongás erősítették egymást és mindkettő egyre kevésbé vacogott.
Pár hét alatt készen lett az alap, és ekkor úgy gondolták megmutatják művüket a Bizalomnak és a Szerelemnek. A Bizalomnak tetszett az ötlet és segíteni kezdett nekik, a Szerelem félt és húzódozott. A Bizalom ráadásul sokkal erősebb volt, mint három társa, így, hamar felépültek a falak, a ház kezdett kiemelkedni a földből és ez mindenkinek felkeltette az érdeklődését. A Féltékenység nap mint nap benézett az építkezésre és oltogatni kezdte a Bizalmat, aki a szívére vette, így a Bizalom ereje rohamosan gyengült, Vágy és Szorongás azonban erősek maradtak és építették a kajibát.
Amikor felépült a házikó Bizalom, Vágy, Szorongás és a Szerelem beköltöztek. Ám Bizalom végleg ágyhoz láncolódott, s a másik kettő ápolására szorult. A Szerelem nem bírta nézni a Bizalom haldoklását és végül a padlásra költözött. Nem akart tudomást venni arról, hogy Bizalom haldoklik.Mégis meleg volt és kényelmes. Nem fáztak többé, s biztonságban érezték magukat.
A Féltékenységnek azonban nem tetszett a röpke boldogság, rávette Vágyat és Szorongást, hogy ne ápolják tovább a Bizalmat. Érdekes, új embereket mutatott be nekik a Hűtlenséget, Haragot és Árulást. Vágy és Szorongás így már nem foglalkoztak Bizalommal. Ő mégis küzdött az életéért, hosszú évekig. Egyszer csak meghalt.
A temetésén ketten álltak csak a sírjánál, régi barátai: Bűntudat és Szerelem, akik hosszú-hosszú órákig siratták magányosan. A Bűntudat, aki végig nem volt jelen a történetben sajnálta, hogy nem jött előbb, mert akkor talán megmenthette volna régi barátját. A Szerelem csak sírt, elkeseredett...
A Bűntudat lassanként odébbállt a temetőből, mert úgy érezte eleget síratta a Bizalmat.
Nemrég jártam a temető mellett és megláttam a Szerelmet. Odaléptem hozzá és megkérdeztem tőle:
Miért sírsz Szerelem?
Ebben a sírban nyugszik a legjobb barátom, a Bizalom...Mielőtt meghalt megígértem neki, hogy soha nem engedem, hogy magamra hagyjon. Mégis ő ment el előbb, így én mellette maradok, ameddig tudok, így soha nem tud magamra hagyni...
Mert ilyen a Szerelem, ha minden elhagyott, akkor sem hagy magadra...
Egy öreg kínai mindennap felment egy magas hegyre, ott megvárta a napkeltét és boldogan köszöntötte a Napot! A fiatal kínai csak nézte és egyszer megkérdezte tőle, miért teszi ezt? Azért- válaszolt- mert ha senki sem köszönti, egyszer lehet, hogy nem jön el!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
